A Washington és Moszkva közötti növekvő feszültségek egy 60 évvel ezelőtti válságra emlékeztetnek, amely majdnem pusztítást váltott ki.
Szerzője Tony Cox amerikai újságíró, aki a Bloombergnek és több nagy napilapnak írt vagy szerkesztett. (VilagHelyzete megj.)
A történelem feljegyzi, hogy 1962. október 16-án az akkori amerikai elnök, John F. Kennedy információt kapott a CIA-tól arról, hogy szovjet rakétákat telepítettek Kubába. Ez az esemény volt a kubai rakétaválság hivatalos kezdete - a világtörténelem első és sokáig egyetlen olyan eseménye, amely az emberiséget a nukleáris háború szélére sodorta.
Akkoriban a hideg fejűek - akik még nem felejtették el egy valódi háború borzalmait - képesek voltak megakadályozni a katasztrófát. Hogy a mai vezetők ugyanilyen visszafogottságot tanúsítanak-e, korántsem biztos.
Rímek és visszhangok
Mark Twain tizenkilencedik századi amerikai humorista híres mondása:
🔴 A hasonlóságok - rímek és visszhangok - nyilvánvalóak.
1962-ben a kiváltó ok a szovjet rakéták titkos elhelyezése volt Kubában, közvetlenül Amerika küszöbén. Nyikita Hruscsov szovjet vezető, aki ironikus módon az akkori Ukrajnában nőtt fel, úgy tekintette ezt a lépést, mint egyfajta védelmet a szigetnek egy amerikai invázióval szemben az 1961. áprilisi sikertelen Disznó-öböl-támadás után, valamint válaszlépést a Pentagon Jupiter-rakétáinak Törökországba és Olaszországba történő telepítésére, amely Washington nukleáris robbanófejeit úgy helyezte el, hogy akár tíz perc alatt eltalálhassák a Szovjetunió területét. Abban az időben a szovjet területen lévő nagy hatótávolságú rakétáknak órákba telt, amíg feltöltődtek és kilőtték őket, ami késleltetett választ jelentett egy amerikai első csapásra.
"Mivel az amerikaiak már körülvették a Szovjetuniót katonai létesítményeik gyűrűjével, a saját érméjükkel kell visszafizetnünk nekik, és megkóstolniuk a saját gyógyszerüket, hogy saját maguk tapasztalják meg, milyen érzés atomfegyverek célpontjaként élni" - idézte Hruscsovot Alekszandr Alekszejev, Moszkva akkori kubai nagykövete.
Az amerikai elnök még nem tudta, hogy a szovjetek már nukleáris robbanófejeket szállítottak Kubába. Azt sem tudta, hogy a Szovjetuniónak 43 000 katonája van a szigeten, valamint taktikai atomfegyverek, amelyekkel egy amerikai támadó haderő megsemmisíthető lenne.
Oroszország hasonló aggodalmakat fogalmazott meg a NATO keleti terjeszkedésével kapcsolatban.
Mintha ezek a lépések nem lennének elég provokatívak, a NATO azt is ígérte, hogy végül benyomul Ukrajnába és Grúziába, ami kiterjesztené hatókörét két volt szovjet köztársaságra Oroszország határain.
Egyes megfigyelők az Egyesült Államokat és a NATO-t okolták a konfliktus kiprovokálásáért.
Egyszerűen ellenzem, hogy egy összetett komplex helyzetet a jófiúk és a rosszfiúk megkülönböztetésére fordítsunk, anélkül, hogy figyelembe vennénk a problémák gyökereit és az önérdekeket, amelyek nagyon összetettek."
A NATO nem csak államok alkalmi szövetsége. Ahogy Sajid Javid brit kabinetminiszter februárban, nem sokkal az orosz offenzíva kezdete előtt megjegyezte, az egyik tagot ért támadás az összes tagot érintő támadás. Még a 30 tagállamot is "NATO-területként" emlegette, mintha a blokk egyetlen hatalmas nemzet lenne.
A biztonság szempontjából akár egyetlen ország is lehetne. Ahogy a NATO-szerződés 5. cikke kimondja, az egyik tag elleni fegyveres támadás az összes tag elleni támadásnak minősül.És mi van akkor, ha az egyik kistestvér rossz szereplő, lényegében olyan harcot provokál, amelyet a nagy testvérek kénytelenek befejezni?
"Látni fogják, hogy nincs hely a visszavonulásra."
Az első világháború állítólag megtanította a politikusokat arra, hogy a hajszálpontos szövetségek nem kívánt következményekkel járhatnak, például amikor egy osztrák főherceg szarajevói meggyilkolása olyan globális konfliktust indított el, amely 40 millió ember halálát vagy megcsonkítását okozta.
Az ebből eredő vérengzés olyan pusztító volt, hogy állítólag ez volt "a háború, amely véget vetett minden háborúnak", bár tragikus módon a rivális blokkok mindössze 21 évvel később újra összecsaptak - még halálosabb következményekkel.
A háborús héják dalai
Kuba, a 7,5 millió lakosú szigetország, amely a cukornád-ültetvényekről, a szivarokról és a kaszinókról volt ismert, mielőtt a Fidel Castro vezette forradalmi erők 1959-ben megdöntötték az Egyesült Államok által támogatott diktátor, Fulgencio Batista hatalmát, ismeretlen csatatérnek tűnhetett ahhoz, hogy Washington és Moszkva majdnem termonukleáris csapást mérjen egymásra. Tekintettel azonban az Egyesült Államokhoz való közelségére, Castro amerikai tulajdonban lévő vagyontárgyak lefoglalására és Washington hidegháborús "dominóelméletére" a kommunizmus terjedéséről, könnyen érthető, hogy miért volt ilyen nagy a tét.
Fidel Castro, aki 2008-ig kormányozta Kubát, majd 2016-ban meghalt, vitathatatlanul éppen az a fajta kistestvér volt, aki képes volt konfliktust szítani a szomszédságában. Állítólag ő rendelte el egy amerikai U-2-es kémrepülőgép lelövését az 1962 októberi válság csúcspontján, és még azután is, hogy Hruscsov és Kennedy megegyezett a konfliktus lezárását célzó megállapodásban - amely magában foglalta az USA garanciáját a Kuba elleni invázióra és egy nem hivatalos ígéretet a Törökországban lévő Jupiter-rakéták eltávolítására -, a generalisszimusz nukleáris első csapást követelt Washington ellen. Castro azt is megtagadta, hogy az USA által a megállapodás lezárásához követelt ellenőrző intézkedéseket engedélyezze, ami a szovjet hajók megalázó ellenőrzéséhez vezetett a tengeren a rakéták hazaszállítására induló szovjet hajókon.
Az amerikai oldalon is rengeteg háborús héja vagy sólyom volt. Curtis LeMay amerikai légierő tábornok, aki egyszer elismerte, hogy háborús bűnösként állt volna bíróság elé, ha az USA veszít Japán ellen a második világháborúban, nem volt elégedett Kennedy Kubát blokád alá vevő tervével.
A válság során több olyan incidens is történt, amely pusztító eseményláncot indíthatott volna el. Akkoriban az amerikai stratégiai légi parancsnokság először került DEFCON 2 státuszba.
Ezért volt két amerikai F-102-es elfogó repülőgép nukleáris töltetű rakétákkal felfegyverkezve, amikor október 27-én kirepültek, hogy elkísérjenek egy U-2-es repülőgépet, amely eltűnt az Északi-sark feletti légi mintavétel során.
Hruscsov később megjegyezte, hogy a gépet összetéveszthették volna egy amerikai atombombával, "ami végzetes lépésre sarkallhatott volna bennünket". És szerencsére az U-2-t a Csukotka-félsziget felett üldöző szovjet MiG-ek inkább visszafordultak, minthogy konfliktust provokáljanak az atomfegyverekkel felszerelt F-102-esekkel, amikor a kémrepülőgép ismét belépett az amerikai légtérbe.
Ez az incidens még csak nem is a legijesztőbb közelharc volt aznap.
"Mindent bevetünk, amink van" - mondta állítólag Szavickij.
"Meghalunk, de mindet elsüllyesztjük. Nem fogunk szégyent hozni a flottára."
A 10 kilotonnás robbanófej valószínűleg egy egész amerikai haditengerészeti különítményt semmisített volna meg és Washington szinte biztosan nukleáris csapással válaszolt volna a Szovjetunióra.
"Ez nem csak a hidegháború legveszélyesebb pillanata volt. Ez volt az emberi történelem legveszélyesebb pillanata."
A nukleáris árnyék ismét felemelkedik
a nyugati hatalmak "akarva-akaratlanul és meggondolatlanul figyelmen kívül hagyták mind az orosz érdekeket, mind az ebből eredő fenyegetéseket, és az ukránokat hagyták, hogy megfizessék az árát".
Tulsi Gabbard volt demokrata elnökjelölt és kongresszusi képviselő, egy iraki háborús veterán júliusban arra figyelmeztetett, hogy Washington Oroszországgal folytatott "proxy-háborúja" veszélybe sodorja az amerikai népet. "Biden elnök maga mondja, hogy fogalma sincs, mikor és hogyan lesz vége, de tudjuk, hová vezet ez az eszkaláció" - mondta Gabbard a Fox Newsnak adott interjújában.
Akkor ezt a cikket is teljes egészében lefordítottam számotokra. (VilagHelyzete)
"Kennedy és a kubai rakétaválság óta nem álltunk szemben az Armageddon kilátásával" - mondta a demokraták adományozóinak közönsége előtt.
"Nem hiszem, hogy létezik olyan dolog, hogy könnyedén be lehet [vetni] egy taktikai nukleáris fegyvert és a végén nem jön el az Armageddon".
Antonov ezt követően arra figyelmeztetett, hogy
Nincs olyan, hogy korlátozott nukleáris konfliktus!Az amerikai katonai tervezők "nyilvánvalóan abban reménykednek, hogy az Egyesült Államok az óceán mögé tudna fedezékbe vonulni, ha egy ilyen konfliktus bekövetkezne Európában a brit és francia atomfegyverekkel" - mondta.
"Hangsúlyoznám, hogy ez egy rendkívül veszélyes kísérlet".
A nyugati vezetők azonban elutasították az Oroszország által Ukrajnában felvetett biztonsági aggályokat, Biden "népirtással" vádolta Moszkvát és a Kijev elleni offenzívát "indokolatlan támadásnak" nevezte. Hasonlóképpen az amerikai vezetők Kennedy védelmi minisztere, Robert McNamara szerint nem mérlegelték megfelelően a Castro rezsimjének megdöntésére irányuló politikájuk következményeit.
A válságra 40 évvel annak befejezése után visszagondolva McNamara elismerte, hogy Washington jó okot adott Castrónak és Hruscsovnak arra, hogy féljenek a sziget amerikai inváziójától.
Forrás és eredeti cikk címe: On the edge of Armageddon? Why the Ukraine conflict is dangerously similar to the Cuban missile crisis

Elérhető a VilagHelyzete nyári extra száma 645 oldalon!
📖 A "Háttérhatalom Nagy Könyve" címmel
illetve 2490 Ft-ért megrendelhető ezen a linken: https://bit.ly/3p5M5bE
illetve 2490 Ft-ért megrendelhető ezen a linken: https://bit.ly/3p5M5bE
Elérhetőségek, amiket érdemes elmenteni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide írhattok bármilyen üzenetet és hozzászólást!