A koronavírus a kapitalizmus végét fogja jelenteni? Ahogy a pestisjárvány is lázadásokat és egy teljesen új korszakot indított el. (Al-Jazeera)

Találtam egy nagyon érdekes cikket az Al-Jazeera oldalán, ezért szinte teljes egészében lefordítottam nektek, mert elgondolkodtató és érdekes dolgok vannak benne a mostani világjárvány utáni lehetőségekről és állapotokról.

A koronavírus a kapitalizmus végét fogja jelenteni? Ahogy a pestisjárvány is lezárt egy időszakot és egy teljesen új korszakot indított el. - erről írt elemzést az Al-Jazeera.

A világjárvány Ázsiában kezdődik, áthalad Európa fővárosain és az útjában megsemmisíti az emberek legalább egyharmadát. Amikor vége, hatalmas lázadások törnek ki, a "dédelgetett" intézmények összeomlanak és az egész gazdasági rendszert át kell alakítani.

Ez rövid története a fekete halálnak, a Yersinia pestis baktérium által okozott, bubópestis-járványnak, amely az 1340-es években terjedt el Mongóliából Nyugat-Európába.

Mivel a gazdaság akkoriban a helyi mezőgazdaságon és kézművességen alapult, a hétköznapi élet viszonylag gyorsan visszatért.

A túlélők számára ez indította el a gazdasági változások folyamatát, amely véget vetett a feudális rendszernek és egyesek szerint a kapitalizmus fellendülését váltotta ki.

Ma a kapitalizmus a saját pestis rémálmával szembesül.

Noha a COVID-19 vírus halálozási rátája 1–4 százalék között van, ha valaki elkapja, de sokkal összetettebb a gazdaságra mért hatása, mint az 1340-es években:
Vizsgáljuk meg azokat a hatalmas változásokat, amelyeket a világjárvány már most kikényszerített:

1. Először is, a mindennapi élet részleges leállítása Kína, India, Európa nagy részén és az USA számos államának nagy részein.

2. Másodszor, a kormányok és a politikai elit jó hírneve súlyos károkat szenvedett a világ számos pontján, ahol a vezetők vagy tagadták a válság súlyosságát, vagy a kezdeti szakaszokban nem voltak képesek mozgósítani egészségügyi rendszerüket annak lassítására és a megfelelő lépések meghozatalára.

3. Harmadszor: a fogyasztói kiadások azonnali visszaesése az összes nagy gazdaságra vonatkozóan minden bizonnyal az élõ emlékezet legmélyebb recesszióját, válságát fogja elindítani:
- a részvények árai már most összeomlottak
- ez viszont hátrányosan érinti a középosztályú családokat, akiknek a nyugdíjalapjai részvényekbe fektetnek be.
- Eközben a légitársaságok, a repülőterek és a szállodaláncok fizetőképessége szintén kétséges.
Erre válaszul az államok olyan hatalmas gazdasági mentőcsomagokat indítottak (vagy tettek ígéretet - VilagHelyzete megj), hogy az emberek csak kapkodják a fejüket, de egyelőre se nem értenek, se nem látnak ebből semmit!

Az Egyesült Államok kormánya két billió dollárt injektál a gazdaságba - a polgároknak nyújtott közvetlen kifizetések és a vállalkozásoknak nyújtott kölcsönök révén - az egy év alatt adóból beszedett összeg több mint felét.

Eközben a központi bankok a mennyiségi lazítás új és agresszív formájára váltottak. Csakúgy, mint a legutóbbi, 2008-as globális pénzügyi válság után, új pénzt fognak létrehozni az államadósság felvásárlásához.

A politikusokat persze most lelfoglalja a szavazók megnyugtatása, hogy ez csak egy „V-alakú recesszió” lesz: éles visszaesés, amelyet visszapattanás követ, mivel állításuk szerint a „reálgazdaság” stabil lábakon áll.

Összeomló alapok

Hogy megértsük, miért túl optimista ez, használjuk egy épület metaforáját.

A 2008-as pénzügyi válságban úgy tűnt, hogy a "tető" - a pénzügyi rendszer - összeomlott és rádőlt a fő szerkezetre, amely bár megsérült, szilárdan állt, és végül újraépítettük a tetőt. (nagy áldozatok árán és sajnos megint a kis emberek pénzén, tegyük hozzá - VilagHelyzete megj.)

Ezzel szemben ezúttal az alapok omlottak össze - mert a kapitalista rendszerben az összes gazdasági élet azon alapul, hogy az embereket rákényszerítsék, hogy menjenek dolgozni és az azzal megkeresett bérüket pedig költsék el és fogyasszanak.
Mivel mostantól arra kell kötelezni őket, hogy tartsák távol magukat a munkahelytől és minden olyan helytől, ahol az általában nehezen megkeresett fizetésüket költik el, nem számít, hogy mennyire erős ez az épület.

Valójában az épület nem is olyan erős.

A növekedés nagy részét, amit a legutóbbi pénzügyi válság óta eltelt 12 évben tapasztaltunk, a pénznyomtatást végző központi bankok, a bankok bankrendszerét és az adósságokat finanszírozó kormányok támogatták .

Az adósság visszafizetése helyett becslések szerint 72 ezer milliárd (billió) dollár adósság halmozódott fel.

A 21. századi kereskedelemi és pénzügyi rendszerek összetettek - ellentétben a pestisjárvány idejével - és amint azt a 2008 -as évben megtudtuk, azt is jelenti, hogy nagyon törékenyek.

A pénzügyi rendszerben forgalomban lévő eszközök nagy része - akárcsak a 2008-as válság előtt - bonyolult IOU-csomagok, amiket bankok, biztosítási csoportok és más pénzügyi társaságok bocsátottak ki. Értékük abban rejlik, hogy igéretet adnak a tulajdonosnak a jövőbeni jövedelemre.

Edzőtermi tagságunkat, diákhitel-visszafizetéseinket, bérleti díjainkat, autóink visszafizetését ebben az évben, a következő évben és azon túl is már "fizetettnek" kell tekinteni, mivel a pénzügyi rendszerben részt vevő emberek kifinomult fogadásokat kötnek ezekre, hogy a visszafizetések mennyit érnek.

De mi történik, ha nem megyünk az edzőterembe, nem veszünk új autót? Néhány ilyen IOU értéktelenné válik, és a pénzügyi rendszert az államnak kell kimentenie.

Itt ez elképzelhetetlen! (?)

Bár a legtöbb hétköznapi ember nem érti, hogy ez mennyire veszélyes, a hatalmon lévők ezt teszik. Ezért győzték meg a központi bankokat, hogy hatékonyan államosítsák a kötvénypiacokat.

Ez azt jelenti, hogy az államok adósságokat bocsátanak ki az emberek és a társaságok megmentésére és ezeket az adósságokat maga az állam egy másik része - a központi bank - elnyeli.

Ami az állami adósságok központi bank általi finanszírozását illeti, ezt egyes közgazdászok már önmagában is a kapitalizmus erkölcsi veresége elismerésének is tekintik:
A növekedést a vállalkozásnak és a versenynek kell(ene) finanszíroznia, nem pedig a Bank of England-nek vagy a FED-nek, hogy azok (papír)pénzt nyomtassanak és azt adják kölcsön az államnak. (persze kamatra.... )

Én 2015 óta azt állítom, hogy kénytelenek leszünk elfogadni egy új és nagyon eltérő kapitalizmus-modellt.

A COVID-19 válság azonban rövid távon mindezt elhozhatja.

A gyors de-globalizációt már láttuk korábban, az 1930-as évek elején. A bankválsággal kezdődik, a nemzetközi valutamegállapodások felbomlásához vezet, és a szerződések és a kényszerített mellékletek megtagadásával ér véget.

Noha a mai válság sokkal erősebb intézményekkel kezdődik - többek között a Nemzetközi Valutaalap, az Egészségügyi Világszervezet, az Egyesült Nemzetek Szervezete -, ugyanazzal az alapvető problémával kell szembenéznünk, mint az 1930-as években:

Egyetlen hatalmas ország hiányában, amely felkészült volna a vezető szerepre és végső hitelezőként járhatna el.

Ha most az ortodox gazdasági menetrendet követjük, éppúgy, mint 2008 után, amikor a válság lezárul, a politikai elit nagyobb megszorításokra szólított fel - az egészségügyi kiadások csökkentésére, a bérek csökkentésére és az adóemelésekre - ahol az egyszerű kisemberek itták meg a levét - az állami kiadások és az adóssághalom csökkentése érdekében.

Ez a szabad piac logikája, de sokan őrületnek fogják tekinteni.

A pestisjárvány után viszont nagyon véres lázadások kezdődtek!

Abban az időben a tömeges halálozások és az életkörülmények megváltozása azonnali és véres lázadásokhoz vezettek - az angliai paraszti lázadáshoz, az úgynevezett Jacquerie-hez Franciaországban és a városok, mint Gent, Párizs és Firenze kézművesek általi átvételéhez - melyeket egy nagyon "mocskos csoport" vezetett, a "burzsoá".

Bár a pestis utáni lázadások kudarcot vallottak - írja Samuel Kline Cohn történész a Szabadság vágya című könyvében - a tömegek állandó gondolkodásmódjának megváltoztatásához vezették őket, "a teljes hanyatlástól és a félelemtől az új bizalomig", hogy ők is megváltoztathatják a világot és ezzel alapvetően megváltoztatva életük társadalmi és politikai feltételeit ".

És ez viszont már előkészítette az utat a burzsoá forradalmaknak, amik elszabadították a kapitalizmust.

Ahhoz, hogy megértsük, mit kell tennünk manapság, szélesebb keretre van szükségünk, mint ami a legtöbb politikus elméjében létezik.

Számukra mind a COVID-19, mind az éghajlati válság úgy néz ki, mint egy aszteroida, amely eltalál egy bolygót: külső sokkok, amik azonnali, de átmeneti és visszafordítható választ igényelnek.

Nem tudjuk, hogy nézne ki az ipari kapitalizmus a szén nélkül, mert intézményeink, gyakorlataink és kultúráink mind a fosszilis tüzelőanyag- kitermelésen alapulnak .

Hasonlóképpen, nem tudjuk, hogy nézne ki a globalizáció nyomornegyedben élő milliárd ember nélkül, erdőirtás nélkül, élő állatpiacok nélkül és a fejlett világban széles körben elterjedt szegénység-betegségek nélkül - ismét azért, mert ezek a kapitalizmus alapvető jellemzőiivé váltak, ahogy ez valóban most is létezik.

Ezért azt állítottam, valószínűtlen, hogy a kapitalizmus túlélje hosszú távon - és rövid távon is csak akkor képes túlélni, ha átveszi a "posztkapitalizmus" jellemzőit.

Fordította, szerkesztette, megjegyzések: SBG Buddha - VilagHelyzete