Hogyan befolyásolhatja Khashoggi isztambuli meggyilkolása a szaúdi-amerikai kapcsolatokat?

Jamal Khashoggi újságíró isztambuli szaúdi konzulátuson történő eltűnése, meggyilkolása, feldarabolása kapcsán sok minden forog kockán a szaúdi-amerikai kapcsolatokat tekintve.

Az Egyesült Államoknak szüksége van Szaúd-Arábiára az olajpiaci egyensúly fenntartásához, Irán féken tartásához, a terrorizmus elleni küzdelemhez és a fegyverellátáshoz. Rijádnak ugyancsak szüksége van az amerikai fegyverekre, technológiára és befektetésekre, valamint a Teheránnal szembeni védelmi együttműködésre.

Az Egyesült Államoknak azonban döntenie kell, hogy reagál-e Khashoggi meggyilkolására, és ha igen, hogyan teszi mindezt.

A Kongresszus és a Fehér Ház egyaránt jelezte, hogy intézkedni fognak, ha bebizonyosodik, hogy a szaúdi kormány gyilkolta meg az újságírót, a törvényhozás retorikája ugyanakkor élesebb.

Donald Trump szankcióval illethetné a szaúdiakat, széttéphetné a fegyvermegállapodásokat és csökkenthetné Rijád jemeni intervenciójának támogatását, ám az amerikai elnök túl jelentősnek véli ezeket a katonai megállapodásokat ahhoz, hogy Khashoggi ügye miatt kockára tegye őket. Úgy tűnik, hogy a Fehér Ház inkább megvárja míg elül a vita, hogy folytathassa eddigi kapcsolatát Szaúd-Arábiával.

Azonban, ha bizonyosságot nyer, hogy Rijád felelős volt a szaúdi újságíró megöléséért, a Kongresszus blokkolhatja a fegyvereladást, vagy jogszabályokat hozhat Szaúd-Arábia ellen.

Szélsőséges esetben a törvényhozás kétharmados többséggel felülbírálhatja Trump bármilyen olyan vétóját, mely ellehetetleníti a Kongresszus intézkedéseit. Az alsóház számos intézkedést hozhat Rijád ellen, beleértve a kétoldalú fegyverkereskedelem korlátozását is, ugyanakkor tekintettel arra, hogy az amerikai fegyverexport 18%-ának Szaúd-Arábia a célpontja, a teljes szakítás gazdaságilag nem ösztönző. Ráadásul a biztonsági kapcsolatok is jelentősek Rijáddal Iránnal szemben.

A törvényhozás a már egyszer korábban javasolt olajellenes-jogszabályhoz (No Oil Producing and Exporting Cartels Act-hez (NOPEC)) hasonló intézkedést is hozhat, mellyel nyomást gyakorolhatna az OPEC-ra. Egy ilyen jogszabály élesítése Trump politikai prioritásaitól sem állna messze, hiszen az amerikai elnök már nyilvánosan bírálta Szaúd-Arábiát az olajárak miatt.

Ugyanakkor Rijád is tartogat olyan kártyákat, melyekkel reagálni tudna Washington nyomásgyakorlására.

Szaúd-Arábia például más szereplőkhöz, például Oroszországhoz vagy Kínához fordulhatna a fegyvervásárlás terén, új utakat nyithatna meg az Izraellel való partnerségében, vagy saját regionális koalícióját erősíthetné.

A realitásokhoz azonban hozzátartozik, hogy Rijád nem tudná Washingtont mint fő fegyverellátóját rövid időn belül helyettesíteni. Szaúd-Arábia függ az amerikai technológiától, és a hírszerzés is nagy szolgálatot tesz neki a jemeni intervencióban. Nem is beszélve arról, hogy sem Moszkva, sem Peking nincs abban a pozícióban, hogy megvédje Rijádot.

Szaúd-Arábia elmozdulhatna a petrodollártól és több ügyletet bonyolíthatna le valamilyen más valutában, de mindez hosszú folyamat lenne, mely olyan sok bizonytalansággal járna, hogy egy ilyen lépés nem nagy valószínűséggel várható Rijádtól.

Az újságíró eltűnésének botránya számos szponzort és nyugati céget késztetett arra, hogy ne vegyenek részt a szaúdi koronaherceg októberben megrendezésre kerülő befektetési konferenciáján. Azok a külföldi befektetők pedig, akik már amúgy is hezitáltak Szaúd-Arábia „Vision 2030” programjának részvételében, még egy okot találtak arra, hogy miért határolódjanak el a kiszámíthatatlan Rijáddal való közös munkától.
Forrás: Stratfor
(Fordította: Geopolitika.hu)