A Trump-faktor és az amerikai külpolitika – Joschka Fischer egykori német külügyminiszter elemzése - 2018 a borotvaélen táncolás és a bizonytalanság éve lesz

Joschka Fischer - német politikus, külügyminiszter (1998-2005).

Donald Trump elnökségének első éve alatt kormányának külpolitikája a vártnál jóval kevesebb kárt okozott. Dörgedelmes retorikája és Twitter-üzenetei ellenére az amerikai elnök nem robbantott ki háborúkat, sem a Koreai-félszigeten, sem a Dél-kínai-tengeren, sem pedig Tajvan miatt.

A Kínával való konfliktus helyett Trump, úgy tűnik, közeli személyes kapcsolatot alakított ki Xi Jinping kínai elnökkel. Trump döntése az USA kiléptetéséről a Transz-csendes-óceáni Partnerségből (TPP) a kínai vezetők kezére játszott; úgy tűnt, mintha Trump Kínát, nem pedig Amerikát akarná ismét naggyá tenni.

Ezen felül Trump nem kezdett kereskedelmi háborúba sem, azaz nem vetett ki magas vámokat fontos amerikai kereskedelmi partnerektől (pl. Kína, Németország és Japán) származó importokra. Annak ellenére, hogy Trump nem igazolta az iráni atomalkut, az mégis továbbra is érvényben van.

A Jeruzsálemet Izrael fővárosaként elismerő döntésének hosszú távú következményei pedig egyelőre ismeretlenek.

Trump abbéli reménye nem valósult meg, hogy Oroszországgal szorosabbra fűzze az együttműködést az amerikai szövetségesek rovására, az ukrán konfliktussal kapcsolatos hivatalos amerikai álláspont pedig nem változott. Ez természetesen javarészt annak a hamis vádnak köszönhető, hogy Oroszország beavatkozott a 2016-os amerikai elnökválasztásba, aminek következtében Trump nem tudott új irányt szabni az amerikai Oroszország-politikának, mivel ez óriási belpolitikai botránnyal járt volna.

Annak ellenére, hogy Trump „elavultnak” titulálta, a NATO az elmúlt év során megerősödött, legitimációja pedig nőtt, köszönhetően Oroszország katonai erődemonstrációinak és a folytatódó kelet-ukrajnai háborúnak. Az kétségtelen, hogy Európának többet kell majd áldoznia a saját védelmére, mint eddig, ám ez Hillary Clinton elnöksége alatt sem lett volna másként (bár Clinton barátságosabban fogalmazta volna ezt meg).

Összességében elmondható, hogy az „egyenruhás felnőttek” a Fehér Házban (James Mattis védelmi miniszter, H.R. McMaster nemzetbiztonsági tanácsadó és John Kelly belbiztonsági miniszter) biztosították a folytonosságot az amerikai külpolitikában, és látszólag ugyanez áll az amerikai gazdasági és kereskedelmi politikára is.

Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a világ megnyugodhat, hiszen Trump továbbra is nagy kérdőjel az amerikai külpolitikát illetően. Teljességgel bizonytalan, hogy az elnök mit akar, mit tud, és a tanácsadói mit mondanak el neki és mit nem. Meglehet, hogy egy koherens külpolitika nem fogja tudni kiállni Trump hangulatváltozásait és spontán döntéseit.

Tovább rontja az összképet, hogy a Trump-adminisztráció olyan mértékben csökkentette a külügyminisztérium méretét, hogy az már szinte kritikus mértékben meggyengítette a külpolitika végrehajtásának intézményes alapjait.

A nemrég kiadott nemzetbiztonsági stratégia sem túl megnyugtató:

Eltérve a 2001. szeptember 11-től érvényes hivatalos amerikai állásponttól, az USA immár a Kínával és Oroszországgal való globális hatalmi rivalizálását, nem pedig a nem állami szereplők általi terrorizmust tekinti a nemzetbiztonságára és a világbékére irányuló legfőbb fenyegetésnek.

Az amerikai nemzetbiztonsági (értsd:háborús) stratégia célja már nem a terrorizmus elleni, hanem Oroszország és Kína elleni harc - vázolja a Fehér Ház dokumentuma

2017-re visszanézve az az ember benyomása, hogy bár az amerikai külpolitika nagyrészt változatlan maradt, egyben teljesen kiszámíthatatlanná is vált. Ebből fakadóan 2018 valószínűleg a jelentősen megnövekedett kockázatok éve lesz, tekintve a feszültségeket a Perzsa-öbölben és Libanonban, a szíriai háborút, a Szaúd-Arábia és Irán közötti hatalmi harcot, valamint a Koreai-félsziget nukleáris kockázatát.

A Koreai-félszigeten és a Perzsa-öbölben annak kell lennie a központi célnak, hogy a regionális stabilitást és a hatalmi egyensúlyt fenyegető diktatúrák nukleáris felfegyverkezése ne valósuljon meg. Jelenleg sem Észak-Koreával, sem Iránnal kapcsolatban nem lehet kizárni a katonai konfliktus esélyét. Az előbbi ország esetében ez akár atomfegyverek használatát is jelentheti. Nem jók a kilátások ebben a helyzetben, különösen, mivel az amerikai elnökben kevesen bízhatnak, irányelveit pedig úgy kell megjósolni a Twitter-üzeneteiből.

Valójában a Trump-faktor lehet idén a nemzetközi politikában a bizonytalanság legjelentősebb forrása. Amerika továbbra is a világ legfőbb hatalma, aminek nélkülözhetetlen szerepe van a globális normák fenntartásában. Amennyiben az USA irányelveit nehéz megjósolni, Trump viselkedése pedig aláássa az amerikai kormány megbízhatóságát, a nemzetközi rendben hatalmas zűrzavarok keletkezhetnek.

A novemberi amerikai időközi választások közeledtével érdemes figyelembe venni, hogy a belföldi politikai események milyen hatással lehetnek Amerika külpolitikájára. Ha a republikánusok elveszítik többségüket a kongresszus akár egyik, akár mindkét kamarájában, és ha az orosz befolyással kapcsolatos vizsgálatot vezető Robert Mueller ez idő tájt tárja nyilvánosság elé a vizsgálat eredményeit, Trump hatalma gyorsan csökkenni fog.

A 2018-ra vonatkozó legfontosabb kérdés mindent egybevetve az, hogy mit fog Trump tenni akkor, ha belpolitikai helyzete megrendül, miközben kitör egy külpolitikai krízis. Vajon egy ilyen helyzetben a „felnőttek a szobában” uralnák a helyzetet?
Nem kell vészmadárnak lenni ahhoz, hogy az elkövetkező hónapok elé nem kevés kétséggel és aggodalommal tekintsünk.

Forrás: Project Syndicate

(SBG Buddha - VilagHelyzete.com)
◢ BLOG: VilagHelyzete.com)
◢ Youtube-csatorna: VilagHelyzeteTV
◢ Legnagyobb FB-oldal: https://www.facebook.com/AWAKENINGtheWORLD
◢ Párhuzamosan futó FB-oldal (az előző törlése esetére) : https://www.facebook.com/VilagHelyzete
◢ FB-oldal 'vész' esetére: https://www.facebook.com/VilagHelyzeteBlog
◢ Azonnali Alternatív VilagHelyzete hírek: http://alternativhirek.blogspot.com