Értékválság, nemzetrontás és hanyatló Európa - Ellenállni a pökhendi Nyugattal szemben - nagyon jó interjú Boross Péter miniszterelnökkel

Tipikusan rövid távú szemlélet jellemzi az elzüllő Nyugat-Európát a bevándorlással kapcsolatban, pedig civilizációk és népek fulladtak már bele a más identitású, nagy tömegek befogadásába – mondta lapinterjúban Boross Péter volt miniszterelnök.

Az egykori MDF-kormány vezetője szerint lehet kifogás a jelenlegi kabinet működésével szemben, de nincs alkalmasabb erő az ország vezetésére és ezt mindenkinek be kellene látnia. Boross Péter szerint a hazai ellenzék a nemzeti érték- és érdekrendszerben nem is tud már gondolkodni.

– Nemrégiben egy könyvbemutatón szellemét, moralitását, hitét vesztett Európáról beszélt. Ennyire sötéten látja a kontinens helyzetét?

– Ennyire, főleg Nyugat-Európát tekintve. Európának gyakran a nyugati tömb tartja magát, és mindenkit mást – így a volt szocialista országokat – némi fölényeskedő lenézéssel kezel. Azokat az eszméket – így alapvetően a kereszténységet – már azzal elvetették, hogy kihagyták az uniós alapszerződésből. Ez egy olyan folyamatot indított el, amelyben jól felismerhető a romlás összes jele, hasonlóan például a Nyugat-Római Birodalomhoz.
Egy arculatát vesztett, pökhendi, öntörvényű, másokat lenéző nyugat-európai mentalitás vált dominánssá. Európa keleti fele azonban a szovjet megszállás alatt kiépített egy védekezőmechanizmust, amely többek között a nemzeti érzésben fogalmazódott meg. Ezt Nyugat-Európa már elveszítette. Egy igazi Európa nem lehetne Brüsszel-központú.

Az a tény, hogy a bevándorlással kapcsolatban milyen álláspontot foglalnak el Nyugaton, tipikusan rövid távú szemlélet. Pedig például a bevándorlást is távlatokban kellene nézni. Civilizációk és népek fulladtak már bele a más identitású nagy tömegek befogadásába. A folyamatokhoz hozzájárul a tömegkommunikáció korábban nem létező fokozata, amely az emberi elméket nagymértékben befolyásolja.
A balliberális kezekben lévő média eszményrombolást végez és az emberi jogi kliséket hangoztatja. Ezek az erők az európai civilizáció pusztításán dolgoznak. Nem a pártok autonóm programjai indulnak el az európai versenyfutásban, hanem a médiumok.
Az Amerikában jellemző félműveltség már nyugat-európai tünet is. A romlás centruma Magyarországon Budapest. Ezért kellene vidéken, ahol a józanságnak nagyobb tere van, figyelmeztetni az embereket, hogy ezek a médiumok által felnagyított „pestiségek” nehogy hassanak rájuk.

– Kelet-Európa lehet a kontinens jövője?

– Említettem a Nyugat-Római Birodalmat, amellyel szemben a Kelet-Római Birodalom megmaradt még majdnem ezer évig. Azért, mert a hit és a hatalom ott egyesült. Itt, Keleten a szocializmus alatt el voltunk zárva, itt volt mivel szemben ellenállni. Kialakult egy védekezőmechanizmus a primitivitással szemben.
Miért mindig a lengyelekkel és velünk van a baj? Mert ez egy történelmi örökség, Kossuth apánk és Pilsudski marsall öröksége. Amelyik magyar kormány engedelmeskedik az ellenállási hajlamnak, az ennek a történelmi örökségnek a hordozója.

Lehet kifogás a kormány működésével szemben, én se értek mindennel egyet, de itt nem ez a kérdés, hanem hogy van-e kormányképes erő, amely vezesse az országot. Márpedig nincs alkalmasabb a jelenlegi kormánypártoknál, és ezt mindenkinek fel kellene ismernie.

– Kelet-Európa kapcsán mennyire lepi meg, hogy például a kilencvenes évek elejéhez képest sokkal jobb a viszonyunk a környező országokkal?

– Ennek a hasonló bevándorláspolitika az oka. Van egy meghatározó motívum, amelyben egyetértés van. Ez visszavezethető a már említett védekezési ösztön kifejlődésére.

– Mennyire ért egyet a kormány bevándorláspolitikájával?

– Nem lehet nem egyetérteni vele. Ha valaki a történelemre gondol, a török hódoltság miatt a magyar nép nem tudta belakni a Kárpát-medencét. Betelepítések történtek, amelyek Trianon után ütöttek vissza. Minden normális nemzet ezzel szemben védekező álláspontot képvisel, és ez történik ma Magyarországon, egy távlati gondolkodás eredményeként. Egy bizonyos arányban el lehet viselni a bevándorlást, de ezen felül a bevándorlók saját törvényeik szerint kezdenek el működni, és már nem akarnak integrálódni. Nincsenek kiszolgáltatva ennek a kényszernek.

– Ennek felismerése miatt ütnek-vernek minket Nyugaton.

– A rendszerváltás idején még olyan európai politikusokkal találkozhattunk, mint Helmut Kohl, Francois Mitterrand vagy Thatcher asszony. Volt barátja Magyarországnak az átalakulási folyamatban. Antall Józsefet Washingtonban ünnepélyes fogadtatásban részesítették.
Utána jött az elzüllés. Senki nem gondolta, hogy ilyen lesz az Európai Unió, amikor mi beléptünk. Minden ország törekszik arra, hogy valamely nagyhatalommal baráti viszonyt ápoljon. A mostani kormánynak sajnos ez nem adatik meg, hiszen Németország arctalan képet mutat ma már. Európának ugyanakkor már elege kellene, hogy legyen ebből a német lelkiismeret-furdalással meghatározott kompenzációs mentalitásból.

– Nemcsak a bevándorláspolitikánk miatt, hanem például a lex-CEU kapcsán is támadják hazánkat. Egyetért a törvénymódosítással?

– Ez a téma része a harcnak. Ez a feminin túlérzékenység, amely a liberális baloldalt egyébként is jellemzi. Természetesnek tartom, hogy minden egyetemre ugyanolyan szabályok vonatkozzanak. Ez a balliberális szellemi műhely csak így tud működni: állandó izgalmi állapotban. A totálissá váló médiahálózat pedig ezt felnagyítja.

– Az unió mellett a hazai ellenzék is támadásban van. Mit gondol Botka László brüsszeli látogatásáról?

– A hazai ellenzék a nemzeti érték- és érdekrendszerben nem is tud már gondolkodni. Biztos vagyok benne, hogy előkészítenek valamilyen „atombombát”, amelynek a célkeresztjében a miniszterelnök áll.

Előjönnek majd egy őrült, manipulált hazugsággal. Szégyenletes, hogy a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje ilyen viszonyok mellett elmegy Brüsszelbe.
Ez olyan, mint amikor Károlyi Mihály először Eduard Beneshez menekült. Hogy lehet a magyar mentalitással összeegyeztetni azt, hogy elmegyünk elárulni a hazát oda, ahol éppen folyik egy vita Magyarország elítéléséről.
Főleg azzal a gyanúval, hogy ott mindenféle ígéretet teszek a kerítés lebontásáról, ha segítenek kormányra kerülni. Egy önérzetes magyar ember sem tenne ilyet, nemhogy egy párt miniszterelnök-jelöltje.

– Mi a véleménye egyébként Botkáról? Lehet ő a baloldal megmentője?

– Egy nem túl színes egyéniség, aki rettentően fél Gyurcsány Ferenctől. Körülöttük folyik egy cirkusz. Gyurcsány erőszakos és határozottabb, mint Botka. Vele nem is lehet úgy együttműködni, hogy ő a beosztott és nem a főnök. Medgyessy Péternek sem sikerült.

– Gyurcsány a baloldal kerékkötője?

– Mindegyikük az. Az MSZP arctalan, programtalan. Minimális nemzeti önérzet jellemzi őket.

– Közben sorra alakulnak a kis pártok. Róluk mi a véleménye?

– Ezek a pártok mindig mondanak valamit, de nem is érdemes végighallgatni őket. Ha végig lehet játszani azt, hogy kap valaki néhány százmillió forintot és azzal el sem kell számolnia, akkor élnek ezzel a lehetőséggel. Ebben a szélsőséges liberális gondolatokkal mételyezett közéletben ha egy tanár ad egy pofont a diáknak, az az állásába kerül. Az ilyen disznóságokért viszont nem jár büntetés.

– Hogyan ítéli meg a Jobbik politikai fordulatát?

– Még mindig kialakulatlan párt. Az 1939-es választás jut eszembe, amikor az ellenzék akkorát bukott, mint 2010-ben. Akkor a Kisgazdapárt mindössze tizenöt, a Szociáldemokrata Párt öt képviselője jutott be a parlamentbe, viszont negyven szélsőjobboldali képviselője lett az Országgyűlésnek. A legbaloldalibb körzetben, Ózdon és környékén 2010-ben a Jobbik átvette a vezetést. Ahol az indulatokkal lehet operálni, támadni, vagánynak lenni, ott értek el sikereket. De ez nem elég a kormányzóképességhez. Bár az a benyomás róluk, hogy szelídülnek, arra azért vigyáznak, hogy ne kérjenek bocsánatot olyan köröktől, amelyeket megbántottak korábban. Ezt rossz néven vennék a szavazóik.

"A balliberális szellemi műhely csak így tud működni: állandó izgalmi állapotban. A totálissá váló médiahálózat pedig ezt felnagyítja"

„Önérzetes magyar ember nem tenne olyat, mint Botka László, aki elmegy elárulni a hazát oda, ahol éppen Magyarország elítéléséről folyik vita” (Boross Péter)